vasárnap, május 31, 2015

You know, it's kinda weird when a writer is in love



Minden amit írok, himnusz neked, hozzád, rólad. Még a zh-kba is belemászol és vagy, és a betűim amiket olyan szépen cirádázok, mind hozzád hajolnak és feléd igyekeznek, neked akarják mondani a szavakat és rímeket kreálni, rímeket szavakból és rímeket tettekből és rímelő mintákat a bőrön, a kulcscsontjaid páros rímjét és a bordakosarad bokorrímjét harsogják és éneklik mint valami tavaszi pogány ünnepen. 






szombat, május 16, 2015

Sense and sensibility



Tinta ez, mély és fekete tinta. Én fuldoklom tőle, mégis a tüdőmbe szívom és élvezem minden percét, mert ez a dolgom. De ha adok belőle, ha üvegcsékbe csepegtetem és elhalmozlak apró kis tintásüvegekkel, akkor lesz hova raknod? Nem, mert neked másod van, ami elfullaszt. És ha adok tintát, az neked sok lesz és egy idő után vergődve kapkodsz levegőért, mert te nem tudod úgy oxigénné formálni ezt a sűrű fekete tintát, mint én. Ezzel nincs semmi baj. Nekem viszont a legnagyobb kincsem ez a tinta, és ilyetén mást már nem tudok adni. 
Mert neked illataid vannak és a tinta túl sűrű és ha a tüdődbe szívod eltölti a kis hörgőcskéket és elzárja az illataid útját. De az üvegcsékből szépen kiszagolhatod a tinta illatát és élvezheted anélkül hogy meginnád. Mert te más vagy mint én. 
                       
És ha megismered a tinta összes összetevőjét, meglesz az eszenciája és már nem tud újat mutatni, a tintával együtt kiismered az összes jelet és rajzot, amit valaha lehet vele írni és akkor mi marad?