Minden amit írok, himnusz neked,
hozzád, rólad. Még a zh-kba is belemászol és vagy, és a betűim amiket olyan
szépen cirádázok, mind hozzád hajolnak és feléd igyekeznek, neked akarják
mondani a szavakat és rímeket kreálni, rímeket szavakból és rímeket tettekből
és rímelő mintákat a bőrön, a kulcscsontjaid páros rímjét és a bordakosarad
bokorrímjét harsogják és éneklik mint valami tavaszi pogány ünnepen.
vasárnap, május 31, 2015
szombat, május 16, 2015
Sense and sensibility
Tinta ez, mély és fekete tinta. Én
fuldoklom tőle, mégis a tüdőmbe szívom és élvezem minden percét, mert ez a
dolgom. De ha adok belőle, ha üvegcsékbe csepegtetem és elhalmozlak apró kis
tintásüvegekkel, akkor lesz hova raknod? Nem, mert neked másod van, ami elfullaszt.
És ha adok tintát, az neked sok lesz és egy idő után vergődve kapkodsz
levegőért, mert te nem tudod úgy oxigénné formálni ezt a sűrű fekete tintát,
mint én. Ezzel nincs semmi baj. Nekem viszont a legnagyobb kincsem ez a tinta,
és ilyetén mást már nem tudok adni.
Mert neked illataid vannak és a tinta túl sűrű és ha a tüdődbe szívod eltölti a kis hörgőcskéket és elzárja az illataid útját. De az üvegcsékből szépen kiszagolhatod a tinta illatát és élvezheted anélkül hogy meginnád. Mert te más vagy mint én.
És ha megismered a tinta összes
összetevőjét, meglesz az eszenciája és már nem tud újat mutatni, a tintával
együtt kiismered az összes jelet és rajzot, amit valaha lehet vele írni és
akkor mi marad?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)