"Miért akarsz bántani?!"
Ó, milyen népszerű reakció is ez, ha az ember anyja megtudja, hogy a kis csemetéje akit egész életében feleségnek nevelt és arra készült, hogy majd egyszer szépen férjhez adja, szóval amikor ez az emlegetett kicsi lány bejelenti, hogy nem hogy férjhez nem tervez menni úgy nagyjából soha, de barátnője van.
Persze, gondolom valahol érthető, hogy miért van ez. Elvégre az anyuci úgy gondolja, hogy valamit rosszul csinált és félrenevelte a gyereket (mindegyik ezt gondolja, az összes, akkor is ha nem mondják ki), aki ilyen kicsinyes módon akar bosszút állni, mert tudja, hogy anyucinak a gyermek boldogsága (értsd: heteronormatív életvitelbe való kényszerű beleskatulyázása, azaz férj, gyerek, házasság, ha akarom ha nem) a legfontosabb, és ez a tett (az emlegetett gyermek egy azonos nemű illetővel történő bármilyen viszonya) egyértelműen ennek a boldogságnak az útjában áll. Ebből következően a gyermek hülye, és nem tudja egyébként, hogy mi a jó neki. (Akkor sem, ha 21 éves, vagy 35 vagy csak 17, ez teljesen mindegy.)
Najó, igazából arra akartam kilyukadni, hogy milyen cseszett egocentrikus már ez a vádaskodás?! Próbáltam, én tényleg próbáltam szép bevezetőt írni, de egyszerűen nem tudok hogy fogalmazni anélkül, hogy kimondanám, hogy ez egy borzasztóan egocentrikus és elbaszott hozzáállás. Magyarán minden kétséget kizáróan azt mondja az anyuci, hogy a gyermek szemében ő, és egyedül ő a lényeg, ő az etalon, ő a Nap, ami körül forog a gyermek világa. Nos, ez szépen fogalmazva is marhaság. Egy anya nem nevelheti arra a gyerekét, hogy szegény gyerek mindig csak őt tegye előre, mindig az anyja legyen neki az első. Mert ezt nem lehet csinálni, ennek semmi értelme.
Csakhát, az a szomorú, hogy szerintem sokszor fogalmuk sincs, mit sugall az, amit mondanak. Én nem hiszem, hogy mondjuk édesanyám úgy akarna vagy próbálna nevelni akár tudatosan, akár tudatlanul, hogy ő legyen a világom közepe. Mégis nem egyszer hallottam ezt a mondatot a szájából mióta kiborult a bili és rájött, hogy a kicsi lánya nem úgy néz ki, hogy valaha is menyasszony lesz.
Én egyszerűen nem bírom ép ésszel felfogni, hogy a halálba gondolhatja azt bárki, hogy a másik azért meleg, hogy őt bántsa. De komolyan, ez abszurd. Ki lenne olyan hülye, hogy bevállaljon egy ilyen elnyomott szar helyzetet, csak azért, hogy bosszanthassa a tulajdon anyját? Arról nem is beszélve, hogy nyilván ez nem választás kérdése, mert ha az vagy, az vagy. Viszont persze sokan nagyon nehezen ismerik fel és sokára fogadják el. De ez mondjuk megint más téma :D
De komolyra fordítva a szót. Ha valaha is a gyermeked, akit a szíve alatt hordtál, megbízik benned annyira, hogy elmondja az igazat önmagáról, ne merd, eszed ágába ne merjen jutni, hogy az egészet magad köré tekerd mint egy függönyt és kijelentsd, hogy ez nem róla szól hanem csakis terólad. Ne merészeld elvenni ezt tőle.
