Tarja és a felismerések

Oh holy Tardis of Gallifrey...
És most esett le, hogy én nem is írtam semmit a Tarja Turunen koncertről.

Ugyanis voltam a FEZEN-en, és láttam a nagyságosasszonyt élőben parádézni. Hát meg kell hogy mondjam, gyönyörű volt.
Mármint Tarja maga. De én most természetesen nem a koncertről szeretnék firkálgatni, arra véleményem szerint a kedves Olvasóm igen sok anyagot találhat példának okáért a guglin.

Én most bizonyos felfedezésekről szándékszom értekezni, melyeket magammal kapcsolatban ejtettem a koncert alatt és után.
Ugyanis ott volt egy régi ismerősöm, bizonyos B.F.S. Kisasszony is, és ő igencsak úgy tűnt, hajlandóságot mutatna irányomban, amennyiben igényt tartok rá. És, kedves Olvasóm, ez volt az a történés, ami ráébresztett arra, hogy egyáltalában nem akarok ilyet tenni.
Felismertem, hogy nem érdekel senki más, csak S. Még akkor is, ha az a dolog vele nem fog összejönni. Elvégre art never comes from happiness, és ez a fajta boldogság-fájdalom kettős, amit az nyújt, hogy ennyire jóban vagyok vele de mégis csak barátilag, egyszerűen nem is lehetne inspirálóbb azt hiszem. Vagy olyasmi. Szükségem van legalább ilyen mértékű szenvedésre, mert anélkül valószínűleg nem is tudnék élni. És ez így van jól. Szeretem, és nem érdekel ezen kívül más.

G12

Nos akkor, kedves Olvasóm, sajnos vagy nem sajnos, de kénytelen vagyok egy hirdetményt közzé tenni eme becses kis zugában az oly hatalmas világhálónak, miszerint a kedves kis cosplay-csoportunk indult a Ki Mit Tube-on vagy mi is a neve, nem értek én ehhez.

Itt is volna, a So What c. P!NK dalhoz készítettünk ugye egy cuki paródiafélét.

Öhm, hát igazság szerint fogalmam sincs, hogy működik ez a dolog, de egy megnézést nagyon megköszönünk. Azt hiszem szavazni is lehet.



Egyébként személy szerint nekem tetszik, és nem csak azért, mert egyrészt szerepeltem benne, másrészt ugyebár én is tag vagyok, hanem mert jó lett és kész  :3

Egyúttal szeretnék bocsánatot kérni tőled, kedves Olvasóm.. Sajnálom, hogy nem vagyok használható és valamirevaló blogger, de most a nyáron eléggé lekötöttek a dolgaim. Cosplayt varrtam, szoknyákat varrtam, írni sajnos nem írtam (pedig van egy szeptember 7.-ei határidőm  O.O  ), de sorozatot becsületesen néztem, és S-sel is igen sokat kommunikáltam. Mással mondjuk nem is, csak vele meg Sookie-val. 

Femme Fatale

Jajj, és még egy vidámabb hír: beszereztem egy rúzst, ami nagyjából pont olyan, mint Irene Adleré volt. Hivatalos neve Femme Fatale, mármint a rúzsnak. Csodálatos színe van  :D

❤

Ady: A vállad, a vállad... /És egyéb vállak egy szegény szerelmes poéta életében/

 Ady Endre: A vállad, a vállad...

Ájultan és káprázón néztelek,
Arany, valóság, kóborlás, itthon
S láttam mindent
Mitől borongtam s bolondultam titkon
És ha szivemet százszor döngetem,
Rosszul dobog tovább is ez az állat
S csak a szemeim becsületesek,
Jók és biztosak,
Végig simítják édes testedet
És azután havasan megmarad,
Havasan, csillogón, de melegen
A vállad, a vállad.

Minden szavad, igérésed hazug
S háborító, dacos, nagy meztelenséged
Örjít, lázít,
Dühít s meggyőz, megtör, aláz, csókoltat,
Jaj, szégyenlem, nagyon szeretlek Téged
S a vállad, a vállad.

Ájultan és gyönyörün néztelek
És ostobául mindig szebbnek látlak:
Láttam mindent
S mindenestül buta-nagyon kivánlak.
És ha százszor lesz világ a világ
S ha ajtómnál asszonyok százan állnak,
Bársonyos sima tested, megmarad
Nekem s csak nekem,
Mert imádom mindenek fölött
Mennyemet tartó Ararátaid,
A vállad, a vállad.

És kedves Olvasóm, az ilyen verseknél (haha ami igazából minden Ady-versre érvényes) gondolok arra, hogy igen. Igen. Ez csodálatos. Én sem fejezhetném ki pontosabban, mit van abban a kis fekete lelkemben. És valahol félelmetes, hogy egy száz éve élt költő tökéletesen azt gondolta és érezte, mint én.

 

És most is csak ülök a sötét szobában, fejhallgatómban max hangerőn Lana Del Rey, a füstölő lassan kaparja a torkomat és csak gondolkozom és depizek. 

Ugyanis, kedves Olvasóm, történtek dolgok a héten. Tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy nem érdekel, de attól még lekaparom ide, mert hova máshova. 

Nincs több titkom. 'S' most már tud mindent. Elolvasta egy publikált versemet, amiben egyértelműbben le sem írhattam volna a helyzetet. Természetesen kiakadt, ugyanakkor csodálatosan kezelte a dolgokat. Milliószor jobban, mint ahogy én tettem annak idején vagy ahogy valaha is képes lennék rá. 

Az eset több dologban is megerősített. Először is, hogy ebből nem lesz soha semmi, mert nem érdeklem úgy. Másodszor, hogy imádom ezt a lányt. Komolyan. Csodálatos. Ja, és harmadszor, hogy akárhogyan is, én még szerethetem, és úgy tűnik, fogom is.

És ami a leghihetetlenebb: minden tökéletesen maradt a régiben. Ugyanúgy tervezzük az őszi Cont, ugyanúgy beszélgetünk minden nap, és satöbbi. Említettem már, hogy mennyire imádom? Fordított helyzetben nem tudom, én képes lennék-e ilyesmire. Épp ezért csodálom annyira. Ugyanakkor mérhetetlenül boldog vagyok, hogy így alakult. Mármint, hogy most már tudja, és nem zavarja. Legalábbis nem annyira, hogy ki is mutassa. Ugyanis mint kiderült, barátként is imádom. Mostanra jöttem csak rá, mennyire fucked up lett volna, ha emiatt elveszítem, mert ez ugye benne volt a pakliban. 

Persze azért depizek rajta, mert nem is én lennék ha nem, de na. 

Mégiscsak vele alhattam pár napig és akkor bámultam a vállát, amikor csak akartam gyakorlatilag. 

És valami hihetetlen boldogsággal tölt el, már csak az is, ha visszaemlékszem erre.