Oh holy Tardis of Gallifrey...
És most esett le, hogy én nem is írtam semmit a Tarja Turunen koncertről.
Ugyanis voltam a FEZEN-en, és láttam a nagyságosasszonyt élőben parádézni. Hát meg kell hogy mondjam, gyönyörű volt.
Mármint Tarja maga. De én most természetesen nem a koncertről szeretnék firkálgatni, arra véleményem szerint a kedves Olvasóm igen sok anyagot találhat példának okáért a guglin.
Én most bizonyos felfedezésekről szándékszom értekezni, melyeket magammal kapcsolatban ejtettem a koncert alatt és után.
Ugyanis ott volt egy régi ismerősöm, bizonyos B.F.S. Kisasszony is, és ő igencsak úgy tűnt, hajlandóságot mutatna irányomban, amennyiben igényt tartok rá. És, kedves Olvasóm, ez volt az a történés, ami ráébresztett arra, hogy egyáltalában nem akarok ilyet tenni.
Felismertem, hogy nem érdekel senki más, csak S. Még akkor is, ha az a dolog vele nem fog összejönni. Elvégre art never comes from happiness, és ez a fajta boldogság-fájdalom kettős, amit az nyújt, hogy ennyire jóban vagyok vele de mégis csak barátilag, egyszerűen nem is lehetne inspirálóbb azt hiszem. Vagy olyasmi. Szükségem van legalább ilyen mértékű szenvedésre, mert anélkül valószínűleg nem is tudnék élni. És ez így van jól. Szeretem, és nem érdekel ezen kívül más.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése