És igen! Valami csoda folytán a szerencsétlen galamb eltűnt a tetőről :) Sajnálom nagyon szegényt, de neki már mindegy, nekünk meg így azért kellemesebb :)
Tessék Angels Fall First-öt is hallgatni, mert jó és kész :)
hétfő, július 16, 2012
szombat, július 07, 2012
Majd legközelebb
Hm, legközelebb talán felteszek ide valami saját írást is. . .
Addigis, hallgasd meg párszor a Turn Loose The Mermaids-et (Nightwish, természetesen)! Ha tudod már a szöveget fejből, jöhet az Imaginaerum többi száma, majd a Dark Passion Play. Ha ezekkel végeztél, és az összes szöveget tudod fejből, és még mindig sehol semmi Zsebegér, írj kommentet :)
Addigis, hallgasd meg párszor a Turn Loose The Mermaids-et (Nightwish, természetesen)! Ha tudod már a szöveget fejből, jöhet az Imaginaerum többi száma, majd a Dark Passion Play. Ha ezekkel végeztél, és az összes szöveget tudod fejből, és még mindig sehol semmi Zsebegér, írj kommentet :)
William Wordsworth : Daffodils
I WANDER ' D lonely as a cloud
Fluttering and dancing in the breeze.
Continuous as the stars that shine
Tossing their heads in sprightly dance.
The waves beside them danced; but they
What wealth the show to me had brought:
For oft, when on my couch I lie
And dances with the daffodils.
Csak mert szép :)
(Magyar címe: Táncoló Tűzliliomok)
- That floats on high o'er vales and hills,
- A host, of golden daffodils;
Fluttering and dancing in the breeze.
Continuous as the stars that shine
- And twinkle on the Milky Way,
- Along the margin of a bay:
Tossing their heads in sprightly dance.
The waves beside them danced; but they
- Out-did the sparkling waves in glee:
- In such a jocund company:
What wealth the show to me had brought:
For oft, when on my couch I lie
- In vacant or in pensive mood,
- Which is the bliss of solitude;
And dances with the daffodils.
Csak mert szép :)
(Magyar címe: Táncoló Tűzliliomok)
Szabó Lőrinc : Szédület
Nem kell nekem a ti istenetek!
Okos a világ, gyáva, beteg.
Lapos mocsárban lapos az ég:
„Csak felszínt, emberit: ez is elég!"
Hegytetőn állok - Óh, fellegek,
hogy hív a ti rohanó lelketek!
Én emberentúlit akarok -
Óh ormok, rémek, erõk, viharok!
Óh, ormok, álmaim ormai!
Óh, szédület iszonyu tornyai!
Föl! Föl! Hunyt szemmel! Kicsi a lét,
de megnő, aki szakadékba lép.
Föl! Át! Le! - Szétcsap az egy irány -
Oldj ki magamból, emelj, Apám!
Tépj ki - végy vissza, Istenem:
ölj meg, ölelj meg, Végtelen.
Okos a világ, gyáva, beteg.
Lapos mocsárban lapos az ég:
„Csak felszínt, emberit: ez is elég!"
Hegytetőn állok - Óh, fellegek,
hogy hív a ti rohanó lelketek!
Én emberentúlit akarok -
Óh ormok, rémek, erõk, viharok!
Óh, ormok, álmaim ormai!
Óh, szédület iszonyu tornyai!
Föl! Föl! Hunyt szemmel! Kicsi a lét,
de megnő, aki szakadékba lép.
Föl! Át! Le! - Szétcsap az egy irány -
Oldj ki magamból, emelj, Apám!
Tépj ki - végy vissza, Istenem:
ölj meg, ölelj meg, Végtelen.
Csak mert szép :)
Délelőttöm :)
A galambos incidenstől eltekintve egy igen szép délelőttöt tudhatok magam mögött. Közel állt a tökéleteshez. De kereknek mindenképpen kerek volt. Lovam + Nightwish-könyv + függőágy. . . :)
(A lovam épp reggelizett, azthiszem ez látszik. . .)
<3
(A lovam épp reggelizett, azthiszem ez látszik. . .)
<3
Hm, blog. . .
Nos, igazából fogalmam sincs, minek írom ezt. Csak úgy. Mert kedvem van hozzá. :)
Tehát, ha ezt olvasod, akkor légy üdvözölve a világomban.
Pillanatnyilag nincs sok közölnivalóm, hacsak az nem, hogy a napokban erre a látványra léptem ki reggel az ajtón... Annyira lesokkolt szegény, hogy muszáj volt lefotóznom... Ő itt egy galamb, egy valószínűleg nem túl természetes halállal halt galamb. Valaki ügyesen lelőtte és ráesett a tetőnkre. És persze nem érjük el, tehát leszedni nem tudjuk. Élmény reggelente erre felkelni. Már csak azt remélem, jön majd valami kissebb viharocska, épp csak akkora, hogy lemossa szegényt. . .
Ezúton is kifejezném mérhetetlen csodálatomat a sötét és béna lövészeknek. Hihetetlenek vagytok, gyerekek! De most komolyan, kinek ártott ez a galamb? Kicsit ironikus, hogy egy fehér galambról van szó, akinek ugye abszolút a békesség jelképének kellene lennie. . .
Tehát, ha ezt olvasod, akkor légy üdvözölve a világomban.
Pillanatnyilag nincs sok közölnivalóm, hacsak az nem, hogy a napokban erre a látványra léptem ki reggel az ajtón... Annyira lesokkolt szegény, hogy muszáj volt lefotóznom... Ő itt egy galamb, egy valószínűleg nem túl természetes halállal halt galamb. Valaki ügyesen lelőtte és ráesett a tetőnkre. És persze nem érjük el, tehát leszedni nem tudjuk. Élmény reggelente erre felkelni. Már csak azt remélem, jön majd valami kissebb viharocska, épp csak akkora, hogy lemossa szegényt. . .
Ezúton is kifejezném mérhetetlen csodálatomat a sötét és béna lövészeknek. Hihetetlenek vagytok, gyerekek! De most komolyan, kinek ártott ez a galamb? Kicsit ironikus, hogy egy fehér galambról van szó, akinek ugye abszolút a békesség jelképének kellene lennie. . .
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)