És nekem elhihetitek, nincs is nagyobb emberi hülyeség, mint az esztelen ítélkezés. Hogy jön ahhoz bárki, hogy leszólja a másikat?
Hopsz, elnézést, bekapcsolva maradt a szentbeszéd-gomb.
A lényeg, hogy sátánistának hívni egy boszorkányt, legalább akkora badarság, mint egy ateistát azzal vádolni, hogy hisz istenben. Könyörgöm, ezen mi olyan szörnyen érthetetlen?!
szombat, január 25, 2014
In vino veritas?
Nos.. nem akarok itt panaszkodni a hülyeségekről. Egyrészt, mert nem érdemlik meg, másrészt, mert nem akarok minden részletet újra felidézni.
Ettől függetlenül azt gondolom, hogy akárki is vagy, akárkinek is képzeled magad, egy nőt nem köphetsz le. És nem csak azért, mert lehet, hogy pszichopata gyilkos és feldarabol, vagy boszorkány és megátkoz, hanem azért is, mert ez egy undorító dolog.
A részeg ember igazat mond? Vajon ezek szerint az emberek valódi természete részegen mutatkozik meg? A rejtegetett, igazi énjük tör ilyenkor a felszínre? Vagy csak elferdülnek, eltorzulnak és groteszk másai lesznek önmaguknak? Vagy éppen józanon volnának azok?
Nem értem az embereket.
Najó, kedves Olvasóm, azt hiszem felesleges untatnom a sirámaimmal, mivel választ úgysem tudok adni feltett kérdéseimre.
Ettől függetlenül azt gondolom, hogy akárki is vagy, akárkinek is képzeled magad, egy nőt nem köphetsz le. És nem csak azért, mert lehet, hogy pszichopata gyilkos és feldarabol, vagy boszorkány és megátkoz, hanem azért is, mert ez egy undorító dolog.
A részeg ember igazat mond? Vajon ezek szerint az emberek valódi természete részegen mutatkozik meg? A rejtegetett, igazi énjük tör ilyenkor a felszínre? Vagy csak elferdülnek, eltorzulnak és groteszk másai lesznek önmaguknak? Vagy éppen józanon volnának azok?
Nem értem az embereket.
Najó, kedves Olvasóm, azt hiszem felesleges untatnom a sirámaimmal, mivel választ úgysem tudok adni feltett kérdéseimre.
szerda, január 15, 2014
The fangirl lifestyle is gonna kill you.
A minap olvastam egy nagyszerű verset a fangirl életmódról és annak káros hatásairól, ezért úgy gondoltam, ez most megérdemel egy bejegyzést.
Meg persze nincs kedvem reggel még a 'hajtóteljesítmény és nyomaték' nevű csodálatos számpéldához, ami megjegyzem, holnap kelleni fog a nyomorult műszaki vizsgámon. De sebaj.
Tehát, mint kedves Olvasóm, nyilván tudod, a fangirl élete nem csupa móka és kacagás. De nem ám. Mert szenvedünk, kínlódunk, viszonzatlan érzelmeinkkel küszködünk, és majd' belehalunk az egész Merlinverte létezésbe, de soha, semmi pénzért nem adnánk fel. De még ha akarnánk is.. Képtelenség. Mert amikor már azt hiszed, hogy vége, ennyi, túl vagy rajta, akkor, abban a szent pillanatban történik valami olyasmi, amitől eláll a lélegzeted, elájulsz, szublimálsz és hiperventillálsz egyszerre.(Például, ahogy az említett versben is olvasható - ami egyébként fent van Merengőn - az illető válaszol Twitteren..)
Szép dolog belebolondulni egy hírességbe. Na de ha az a híresség még csak nem is létezik?? Csak egy karakter. Egy színész által megformált kitalált személy. És itt kezdődik az örökös kálvária, mert ez egy fangirl-t cseppet sem érdekel. Ha neki az a 'személy' kell, akkor az kell és ennyi. Persze legtöbbször ez nem így működik. Mivel az eszünk tudja, hogy butaság. De kit érdekel? Amúgy sem tehetünk ellene semmit. Egyszercsak jön egy érzés, és már hiába gondolkodnánk, felesleges.
Ez egyébként egyfajta durva mazochizmus. Főleg mikor még rá is teszünk egy lapáttal, és fanfiction-öket olvasunk meg satöbbi. Hát még ha írunk is!
Art never comes from happiness. Erre ékes bizonyíték - a számtalan vers és estébé mellett - ez az életmód. Mert ez a fájdalom, amit afelett érzünk, hogy az istenített személy sosem lesz a miénk, inspiráló. Legalábbis magamból kiindulva, nagyon ritka az az alkalom, amikor valami vidám, boldogító dolog miatt kezdek írni. Hirtelen egy sem jut eszembe.. vagy ha mégis akadt ilyen, az eredmény mindig siralmas lett. S bár nem tudhatom, ki hogy van ezzel, én így gondolom.
Ja, igen. Remélem, kedves Olvasóm, vagy annyira művelt, hogy tudod, melyik szám címét ferdítettem el a 'The fangirl lifestyle is gonna kill you'-val :D
Meg persze nincs kedvem reggel még a 'hajtóteljesítmény és nyomaték' nevű csodálatos számpéldához, ami megjegyzem, holnap kelleni fog a nyomorult műszaki vizsgámon. De sebaj.
Tehát, mint kedves Olvasóm, nyilván tudod, a fangirl élete nem csupa móka és kacagás. De nem ám. Mert szenvedünk, kínlódunk, viszonzatlan érzelmeinkkel küszködünk, és majd' belehalunk az egész Merlinverte létezésbe, de soha, semmi pénzért nem adnánk fel. De még ha akarnánk is.. Képtelenség. Mert amikor már azt hiszed, hogy vége, ennyi, túl vagy rajta, akkor, abban a szent pillanatban történik valami olyasmi, amitől eláll a lélegzeted, elájulsz, szublimálsz és hiperventillálsz egyszerre.(Például, ahogy az említett versben is olvasható - ami egyébként fent van Merengőn - az illető válaszol Twitteren..)
Szép dolog belebolondulni egy hírességbe. Na de ha az a híresség még csak nem is létezik?? Csak egy karakter. Egy színész által megformált kitalált személy. És itt kezdődik az örökös kálvária, mert ez egy fangirl-t cseppet sem érdekel. Ha neki az a 'személy' kell, akkor az kell és ennyi. Persze legtöbbször ez nem így működik. Mivel az eszünk tudja, hogy butaság. De kit érdekel? Amúgy sem tehetünk ellene semmit. Egyszercsak jön egy érzés, és már hiába gondolkodnánk, felesleges.
Ez egyébként egyfajta durva mazochizmus. Főleg mikor még rá is teszünk egy lapáttal, és fanfiction-öket olvasunk meg satöbbi. Hát még ha írunk is!
Ja, igen. Remélem, kedves Olvasóm, vagy annyira művelt, hogy tudod, melyik szám címét ferdítettem el a 'The fangirl lifestyle is gonna kill you'-val :D
szerda, január 08, 2014
Bár Piton pontozna...
De persze Slytherin Pride mindenek felett. <3
Boldog vizsgaidőszakot, és sose hagyjon el benneteket a remény (hogy egy kedves hölgyet idézzek).
péntek, január 03, 2014
csütörtök, január 02, 2014
lol 2014
Egész nap nem is foglalkoztam a ténnyel, hogy márpediglen ebben a nyamvadt mugli időszámításban beköszöntött az új év. Azonban most este, miután befejeztem egy bagolyrajzot és dátumot írtam rá, szembe kellett néznem a ténnyel, hogy igenis 2014 van. Na már most, ez cseppet sem viselt meg idén annyira, mint régebben, talán egyre erősödő pogány meggyőződésemből kifolyólag, talán csak az általános nincs hangulatom - dolog miatt. A lényeg, hogy egy évig megint szenvedhetek a dátum helyes leírásának megjegyzésével, és pár napig hallgathatom - ha kérdezem, ha nem, és majdnem mindig az előbbi fordul elő -, ki mit fogadott meg eme nemes alkalomból. A fogadalmak egyébként is csak arra jók, hogy megszegjük őket.
Ezt a kis füleskuvikot rajzoltam egyébként, mert gyönyörű.
Ezt a kis füleskuvikot rajzoltam egyébként, mert gyönyörű.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)