Nézem az alvó kedvest.
És azon tűnődök, hová fajul a világ.
Nézem arcának íveit, az orra pici rándulását, és összeráncolja a homlokát. Talán rosszat álmodik, de nincs szivem felkelteni. Ha felkelne, egyébként sem tudnék már az írásra figyelni.
Nos, igen közhely meg minden, de én is hallottam ami a Pulse-ban történt. Hajlamos vagyok megfeledkezni az Amerikában már törvényesített melegjogi felfogásokról, na meg arról, hogy az emberélet az mindenhol emberélet, akár meleg akár hideg, és mikor a rádióban bemondják a lövöldözés hírét az jut eszembe, hogy-hogy ilyet kimondanak, miért nem tusolták el, elvégre melegekről van szó. Aztán persze rájövök, hogy ha nagyon lassan is, de fejlődik a világ. Ma már csak egész kevés országban büntetik halállal a szodómiát, és a média meg a hírközlés is kezdi emberszámba venni a változatos szexualitásokkal rendelkező különféle embereket.
De mindegy is, ezek csak egy szegény poéta eszmefuttatásai.
Ami viszont még az én kemény szivemet is megütötte (mert hajlamos vagyok meglehetős fensőbbségességgel, flegmatikusan szemlélni a világ eseményeit és nagyon úgy tenni, mint aki csak kívülről figyel), az egy random facebook poszt volt amit feldobott a dash. Meg sem nyitottam, mert a cím is épp elég volt, hogy kibillentsen az amúgy is rém ingatag lelki békémből, ugyanis a kis képen sms-váltások voltak lefotózva, amiből annyit lehetett csak egyértelműen kivenni, hogy az egyik fél valószínűsíthetően a Pulse vécéjében bújt meg a zűrzavar elől, de a gyilkos rátalált és megölte. Állítólag az anyjával váltotta élete utolsó sms-eit, amik magyarul nagyjából ennyiben merültek ki: "Jön." "Meg fogok halni."
Én nem tudom, milyen világ ez. De belegondolni, hogy elmész szórakozni egy helyre, és aztán hirtelen kitör a káosz, elmenekülsz és már majdnem azt hiszed nem lesz semmi gond, de akkor meghallod, hogy a halál kopogtat érted a vécéajtón, és tudod, hogy kész, itt a vége, ennyi volt... ez még nekem is sok.
Vidámabb témákat pedzegetve, kaptam egy könyvet, ami Ady életrajza, gyakorlatilag a saját tollából, ugyanis a szerkesztő úgy állította össze a cikkeit, verseit, leveleit, hogy habár mozaikosan, de kiadja az életét. Annyira csodálatos, hogy el nem tudom mondani, kedves Olvasóm. Ugyanakkor érzelmileg borzasztóan megterhelő is, mert minden egyes szón elolvadok és felgyullad a szivem.
Épp ezért, lazításként elkezdtem olvasni Vavyan Fable Ezüstegerét, amihez már egy ideje készültem, mert lovas is, mágiás is kicsit, érdekesnek tűnt, valamint a szerzőre mindig is furán néztem, érezvén, hogy különös dolgokat ír. Hát, azt hiszem kijelenthetem (már a 46. oldalon tudtam), hogy rajongó nem leszek. Azon még túllépnék, hogy a stílusa kissé erőltetett (folyton próbál szarkasztikus lenni, folyton próbál vicces lenni, és folyton próbál könnyed is lenni. na, könnyed az biztos nem, mert a folytonos poénkáktól mindig megakadnak a szavak) és hogy túlzsúfoltak a mondatai, a szóvicceit még értékelném is, csakhogy itt jön a bökkenő: i'm too gay for this. A lelkem, bármennyire is csitítom, hogy ez csak egy könyv, csak kitaláció, nem kell belegondolni stb., folyton folyvást lázadozik a hősnő és a hős kapcsolata ellen, pontosabban annak leírása ellen. A kis szűzi(nek ugyan nem mondható) lelkem már nem képes elviselni ilyen mértékű fizikai vágyódás ecsetelését egy hímnemű iránt. Szégyenlem bevallani, de még az is meg-megfordul a fejemben, hogy abbahagyom a könyvet. De legalábbis többször meg kell állnom pihenni és feldolgozni amit olvastam. Pontosabban azt elérni, hogy az agyam ne dolgozza fel.
Egyébiránt jól vagyok, ha ez érdekel még téged, kedves Olvasóm, gőzerővel laborozok, kísérletezek és ami a napjaimat most, a vizsgák letudtával kitölti: ÉLEK. Oly jó is ez, csak létezni a koliban (szobatárs már rég lelépett), csak élni vígan az életet, nem aggódni semmin, élvezni a gödöllői naplementéket, olvasni, hajat mosni, enni-inni, főzőcskézni, sétálni, imádkozni a kastélyparkban, fentmaradni, filmezni, írni, aludni amíg csak tudok.
Ó, az élet és a halál kettőse oly szorosan öleli egymást és ó, az egyikből mily iramban hirtelen toppan s lesz a másik.
Oh, kedves Olvasóm, mert milyen világ is az, ahol a csajod szerint is bűn a homoszexualitás, ahol létezik olyan ember, aki csak gondol egyet és lemészárol vagy ötven másikat, ahol egy vécépadlón vérezhetsz el?
Oh, ebből a bejegyzésből kitelt volna három is. Mostmár mindegy, ezzel kell beérned.
