Hm, blog. . .

Nos, igazából fogalmam sincs, minek írom ezt. Csak úgy. Mert kedvem van hozzá. :)
Tehát, ha ezt olvasod, akkor légy üdvözölve a világomban.

Pillanatnyilag nincs sok közölnivalóm, hacsak az nem, hogy a napokban erre a látványra léptem ki reggel az ajtón... Annyira lesokkolt szegény, hogy muszáj volt lefotóznom... Ő itt egy galamb, egy valószínűleg nem túl természetes halállal halt galamb. Valaki ügyesen lelőtte és ráesett a tetőnkre. És persze nem érjük el, tehát leszedni nem tudjuk. Élmény reggelente erre felkelni. Már csak azt remélem, jön majd valami kissebb viharocska, épp csak akkora, hogy lemossa szegényt. . .
Ezúton is kifejezném mérhetetlen csodálatomat a sötét és béna lövészeknek. Hihetetlenek vagytok, gyerekek! De most komolyan, kinek ártott ez a galamb? Kicsit ironikus, hogy egy fehér galambról van szó, akinek ugye abszolút a békesség jelképének kellene lennie. . .