Milyen rég is írtam... bármit is. Elhavazott nyár, Balaton, egyéb tavak meg minden amit nyaranta a víg egyetemista csinálni szokott, amibe persze beletartozik az ivás, nem evés, néha evés, egy kis főzőcske, reggel fájdalmasan tudtára ébredni, hogy nem is volt olyan jó ötlet este részegen ugrálóvárazni, ezen felül ide sorolható még: kiakadni, szerelmesnek lenni, megbocsátani, sírni és nevetni sokat, úszni, agyagozni, veszekedni, utazni, utazni sokat vonatokon, Pesten kószálni a nyári hőségben, tárgyakat felvenni, találkát szervezni, industrialt csináltatni, otthon lenni egyedül, lakodalomra dekorálni és szalagokat vasalni, kontyot hordani, nézni ahogy érik az ágyaspálinka, aggódni kicsit az egyetem miatt és, bármennyire hihetetlennek hangzik is, kicsit várni a szeptember hetedikét.
Most pedig újra itt vagyok, az ifjú kollégista újabb szenvedéseinek mintapéldájaként, elvégre beköltöztem, élek virulok, órára járok - már amikor - és lubickolok az egyetem (de főleg Gödöllő) nyújtotta élvezetekben.
Mert elvégre az egyetemista abban lel örömöt, amiben csak tud, még ha ez oly apró is, mint az előadóban meghúzott flaska, vagy oly nagyszerű, mint a koliszoba zárt ajtaja mögött elkölteni pár órácskát egy lánnyal.
Szóval új év, mármint új félév, új órák és új elhatározások, főképp a napi futásra irányulva, amiket remélhetőleg be is tudok tartani.
És álljon itt ez a remek szám, melyre néhány napja jöttem rá, mennyire csodálatos is.
(És most megyek, mert az új sorozatom, a Witches of East End ötletet adott, méghozzá egy Ingrid/Freya fic írásához)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése