Hanging Tree

És persze ott van a függés.

Az ember legyen független, ne kelljen valaki másnak összetartania.

De általában ez nem ilyen egyszerű.




És ma szépen sikerült megfogalmaznom a problémát.

Ami pedig az, hogy azért nem szeretném, hogy tudja, mennyire függök tőle, mert nem akarom, hogy felelősnek érezze magát miattam.
Nem akarom, hogy csak azért legyen kedves és szeressen, mert tudja, hogy ha nem teszi, összeomlok. 

Mert ebben az egész függéses dologban van valami szép és romantikus, ugyanakkor egyfajta érdekes voldemorti hatást is felfedezni vélek, hogy nem élhet az egyik, míg él a másik.

Mint a bitó. Szép és romantikus, amíg dalok szólnak róla, amíg az ember a halált romanticizálja és az öngyilkosságot, de amikor élesben megy a játék, már nem is tűnik olyan csábító lehetőségnek.






És persze aláfestő zenének mi más, mint a Hanging Tree  (Igen moziban voltam).

  

(Ezzel kapcsolatban: igen, Johanna még így is elbűvölő, sőt; és igen, Cressida pedig cuki és gyönyörű mily meglepő hisz Natalie Dormer.)