hétfő, április 20, 2015

...... avagy az optimizmus

Munka van, az ember dolgozik amint tud és képes.

Persze eltérő, hogy ki mit nevez munkának, elvégre minden relatív és szubjektív és néha már az is épp elég megterhelő munkának számít, hogy az ember egyáltalán életben tartsa magát. Vannak jó munkák és kevésbé jók, érdekesek, izgalmasak, unalmasak, monoton munkák, van, ami feldob és felpörget és van amelyik elálmosít és elveszi az életkedvet. De mindegyiket meg kell csinálni, ebben nem különböznek.

És talán nem is a munka, hanem annak körülményei a döntőek. Merthát mennyivel könnyebb vidám szívvel napsütésben virágot ültetni, mint mondjuk viharos szélben és csepegő esőben, amikor az ember még a zuhogás előtt végezni akar? Milyen jó is kritikát írni a délutáni melegben, amikor a koliablak is nyitva van, és áramlik a tavaszi levegő mindenfelé az életerővel együtt  és minden olyan könnyű és napos, mint mondjuk este tizenegykor tenni ugyanezt, fájó szemekkel, álmosan, a reggeli előadás gondolatával a fülem mögött. Dehát az ember megpróbálja a lehető legjobbat kihozni a helyzetekből, nem igaz?

És végül is, mi marad? Műveljük kertjeinket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése