vasárnap, június 07, 2015

Gödöllői reggelek

Nyári reggelek, mikor még nem tűz be a Nap a teraszra, mikor még pont jó az idő, minden szép és jó, látom a dombokat és látom a várost, látom az autókat a völgy túloldalán és érzem ahogy a szellő belekap a hajamba, érzem a reggel illatát (igen, itt reggel van nagyjából délig, egészen amíg fel nem forrósodik minden annyira, hogy elvesszen az összes levegő a szobában és be kelljen húzni a függönyt a Nap miatt), érzem a nyár illatát, ezt a meleg, kissé párás és nedves, reggeli árnyék-illatot, érzem a szemközti szobából a tanulás illatát, a lapokat amin a kidolgozott tételek vannak és az enyhe szenvedést, de érzem a tegnapi (elvégre szombat este volt) buli halovány illatmaradékait is, egy csipet bor, két sörösdoboz meg pár szem popcorn a meccsről, érzem a holnapi vizsgákat, a fehér blúzokat és fekete szoknyákat, ahogy az ember küzd a kettesért, vagy nevetve és cseverészve szerzi meg az ötöst. De mindenekelőtt ez az illat friss és boldog, zöld a levelektől és kék az árnyéktól és sárga is kicsit a nyártól, és én csak állok a teraszon, alig felöltözve és az egész bőrömön érzem ezt a levegőt, hagyom hogy átjárjon és feloldódom benne.
És az jut eszembe, mennyire szeretek itt lenni.

És holnap majd korábban kelek és hajat mosok, és vizes hajjal megyek vizsgázni, összefogom egy rendezett kis copfba és hagyom, hogy eláztassa a blúzom hátát.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése