Shakespeare and the witchcraft

Ah well, kedves Olvasóm. Időközben rájöttem, hogy fogalmam sincs, mennyire vagy képben az életem alakulásának tekintetében, ezért arra gondoltam, írok egy kis jelentést, hátha valaki kíváncsi, mi lett a szereplőkkel kicsiny kis blogszínházam díszletei közt. Merthát, tudod ilyen az élet, egyesek elkallódnak és újak lépnek a helyükbe, néhányan örökre megmaradnak és ezek közül valakik csak emlékként és valakik valójában, némelyek űrt hagynak, és mások meg csak megkönnyebbülést. Mert színház az egész világ s színész benne minden férfi és nő. Na de kit is érdekelnek a férfiak? Téged lehet, kedves Olvasóm, de a színdarabunk tekintetében sajnos csekély jelentőséggel bírnak.

És vajon ki lehet-e metszeni csak úgy valakit az életünkből? Szikével pontosan az illesztési vonalak mentén bevágni, felfogni a kiserkenő vért és cickafarkat tenni a sebre, hogy összehúzza azt, és végül még heg se maradjon? Mert sajnos néha ezt kell tenni, és bármennyire is tudjuk, hogy a másiknak fájni fog, mégis meg kell tennünk, mielőtt még inkább késő lenne. Szóval igen, szerintem ez lehetséges. És ezért nem is esik több szó S-ről, már vagy március óta.

Gondolom, akkor most már azt is tudni szeretnéd, hogy ha nem hozzá, akkor vajon kihez írok azóta. Természetesen, ezt nem árulom el. Nem is fontos, hiszen úgysem ismered, nemde, kedves Olvasóm? Mert  "Mi is a név? Mit rózsának hivunk mi, Bárhogy nevezzük, éppoly illatos.", ugyebár.

Végezetül pedig egy triskele   ♥