Valahogy ezek a mai emberek másmilyenek.
Mi szeretünk mindent a nevén nevezni, nem szépíteni a
dolgokat elmismásolt becenevekkel, nem köríteni misztériumokat köréjük, mintha
az aranyhal elrepült volna egy szebb tengerbe élni (az aranyhal édesvízi), a
kiskutyákat a róka vitte volna el (pedig a nagypapa csapta őket agyon egy
lapáttal mert apu volt olyan faszkalap, hogy habár tudta milyen vesztük lesz a
kölyköknek, mégis hagyta a kutyákat, hadd tegyék ami jólesik), és mintha anyu azért állt volna fél órát a zuhany alatt mert szereti az új habfürdő illatát (és nem kisírta a szemét). Nem mondjuk,
hogy csak épp elfeküdtük a derekunkat és azért görnyedünk össze, hanem
kijelentjük hogy menstruálunk (nem menzi meg havibaj), egyszerűen, tisztán,
ahogy valójában is van.
Talán már csak túl fáradtak vagyunk a cicomához. Talán már
senkit nem érdekel, hogy ne beszéljen csúnyán, és talán már elegünk van a ki
nem mondott dolgokból.
Valahogy szeretünk mindent a nevén nevezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése