Honnan tudhatjuk, hogy az érzelmek valósak? Honnan állapíthatom meg, hogy a hiányérzet, az elvágyódás egy régi barátnő felé csak a képzeletem szüleménye, vagy még mindig ugyanott tartok, ahonnan ő már réges-rég továbblépett?
Miért kúszik vissza elmémbe újra és újra, mint egy letűnt, dicső kor emléke? Néha úgy tetszik, évezredekkel ezelőtt történt az egész, máskor pedig mintha csak tegnap lett volna.
Ha egy író ír, annak oka van. Ha benne vagy egy író művében, annak oka van. Mindig.
Ha verset írnék rólad, kedves Olvasóm, az csak azért lehetne, mert (a.) azt hiszem szeretlek vagy (b.) azt hiszem gyűlöllek. Esetleg ezek kombinációi. De egy szimpla barátról nem írok verset, nem veszem bele a novellámba. Csak ha elég fontos helyet foglal el a szívemben ahhoz.
Sokszor elgondolkodom, más is így van-e ezzel, és szeretném hinni, hogy igen.
Ha beleíródom valakinek a regényébe, az nem lehet véletlen, igaz?
De mi van, ha mégis csak egy szimpla plusz karakter voltam?
Nincs olyan, hogy szimpla plusz karakter. Minden karakternek fontos szerepe van, még a mellékszereplőknek is. Talán éppen ők teszik a legtöbbet az agyonajnározott főhősért. Valószínűleg nélkülük nem is lenne sehol.
VálaszTörlésÍgy, ha esetleg, akárcsak mellékszereplőként is viszontlátod magad egy történetben, ne becsüld alá a dolgot. Persze, hogy nem véletlen, ha megjelensz valahol.