Ending and the Runes

Vége. Végeztem a vizsgákkal és ezzel az évvel is az egyetemen. Ennek örömére mi mást csinálhatnék, mint ezerrel tervezem a cosplayt, és rúnákat tanulok? Ja, meg persze szenvedek, S miatt, és azért, mert egyre valószínűbb, hogy csak barátként tekint rám. De hát még ez is jó, nem igaz? Nekem megfelel (legalábbis egy darabig), ha csak láthatom és vele lehetek néha.


Bár meg kell jegyeznem, majdnem meghasadt a szívem, amikor kijelentette, hogy szerinte a cp-zni kívánt karaktereink között gyakorlatilag semmilyen romantikus kapcsolat nincs. Mellesleg, azt kell mondjam, hogy már hogy ne lenne! Egy dolog a Fighter-Sacrifice kötelék, de ahhoz, hogy harcolni tudjanak, igenis szükségeltetnek romantikus érzések.


És kedves Olvasóm, ha jót akarsz magadnak, nem fordítod le ezt a kis szöveget a képen, mert csupa-csupa nyálas ömlengés, as always, ha őróla van szó.
(Egyébként sem mondom meg, milyen rúnákkal írtam. Bár aki ismer, szerintem tudni fogja, hiszen mindig is imádtam ezt a világot, és ezek a dolgok voltak a gyerekkorom, így az egész fangirlködésem első mozzanatai.)

Ó, és egy újabb értelmetlen bejegyzés. Sajnálom, de lassan majd már tényleg igyekezni fogok használható dolgokról írni.