Never ever ever

Soha, soha, soha és soha többé nem.

Nos, kedves Olvasóm, szeretném leszögezni, hogy feldúlt állapotban írom ezt a bejegyzést, így előre is elnézést kérek az esetleges modortalanságok miatt.

És jegyezd meg, soha ne állj le vitatkozni hülyékkel, mert legyőznek a rutinjukkal. És egyébként is mi értelme annak, hogy csak felbaszd az agyad egy olyan apróságon, aminek tulajdonképp semmi értelme? Úgy értem, természetesen a homofóbia iszonyat nagy probléma (ezért is cseszi a csőröm mikor olyanokat hallok, mint 'jajj ezek betegek' meg 'fúúj, milyen gusztustalan' meg egyéb finomságok), de ilyen hatfős közösségi szinten egy olyan emberrel aki alapból ellenszenves és még csak nem is valószínű, hogy valaha újra látod, semmi, de semmi értelme leállni veszekedni, mert azt úgysem fogja beismerni, hogy igenis ő a hülye.
Arról már nem is szólva, amikor az emberek azzal kezdenek el gúnyolódni, amiről nem tudják, hogy mit jelent. És még büszkék is rá. Mert ugyan már, milyen gáz az, aki van annyira művelt, hogy egy ilyen kurva bonyolult szót, mint a homofóbia, megértsen. És valóban, milyen nehéz lehet ezt felfogni, nemde? Vajon mit takarhat, homo és fóbia? Hát ehhez bizony nagy értelmi kapacitás kell, kétségkívül.

De komolyan. Az ember, ha nem ért valamit, akkor vagy fél tőle, vagy pedig röhög rajta. Egyik sem túl jó reakció, de az minden egyes alkalommal kiveri a biztosítékot, ha valaki olyannal poénkodik ('jajj de homofóób ez az uborkaa' - ?) amiről láthatóan halvány sejtése sincs. De komolyan.

Jó, persze. Én meg közöltem, hogy nem fogok kiselőadást tartani a témáról. Viszont erre megvoltak az okaim, amik számomra teljesen kielégítőnek bizonyultak - az, ha ez nekik nem jelent semmit, engem már cseppet sem érdekel, ugyanis nem az ő szellemi épülésük meg a kis lelkük ápolása az életcélom. Ugyan már, arra ott vannak a szociális gondozók meg a pszichológusok, meg a tudom is én, mennyiféle ápolószakma. Mind megveszne az ilyen barmokért.
Én meg amúgy sem vagyok emberbarát, aki ismer, az tudja, aki meg nem, annak elég két szót váltania velem.

Azt viszont kicseszettül utálom, ha lenéznek, mert mégis milyen jogon? Najó, ez így talán nem kerek, mivel én is lenézem őket, de ettől még nem fogok elkezdeni konkrétan úgy viselkedni velük, mintha nem lennének értelmes lények aki megértik a beszédet. Holott ezt sokszor megkapom az emberektől, és mérhetetlenül gyűlölöm az ilyet.

Tehát az okaim, ha valakit esetleg érdekel:

1. Pont nincs kedvem felbaszni feleslegesen az agyam, mivel meggyőzni úgysem tudom azt, aki meg van győződve a saját baromságáról és még túl büszke is ahhoz, hogy bevallja, ha igazam van.
2. Holnap vizsgázom, és ezért sem épp találom célravezetőnek ha most elkezdek ezen kattogni, ugyanis sajnos az ilyen témával kapcsolatban - hát, finoman fogalmazva nem igazán tudok higgadt maradni.
3. Pont nem látom értelmét annak, hogy miért jó elrontani egy szülinapot azzal, hogy provokálnak egy olyan kattant goth-ot, mint én. De komolyan, ez kinek jó? Nem hiszem, hogy azon kívül, aki csinálta, bárki élvezte volna.
4. Hülyékkel valami megmagyarázhatatlan oknál fogva nem szeretek vitatkozni, mivel, mint már említettem, legyőznek a rutinjukkal. Sajnos nem vagyok olyan jó szónok, hogy minden faszságukra visszakézből válaszoljak.

És még sorolhatnám meg ismételgethetném magam meg satöbbi, de feltételezem kedves Olvasóm, amúgy is unod már a folytonos értelmetlen sirámaimat.


Csupán arra szerettem volna rámutatni, hogy ne veszekedj hülyékkel.

És hogy rá kell jönnöm, soha, semmi jó nem származik abból, ha én emberek közé megyek. Mert ennek is mi értelme volt? Nem tudtam fékezni magam, és el lett cseszve az a nyomorult szülinap.
És persze az a legjobb, hogy nem is igazán akarom törni magam, hogy elviselhető legyek, mert nem sűrűn, és amikor igen, se szívesen megyek emberek közé. 

Viszont tényleg iszonyatosan nehezen viselem az emberi butaságot. Nagyon. El nem tudom mondani, mennyire.