I am SHERlocked

Milyen érdekes dolog is, hogy a karakter megismerése mennyire befolyásolja az őt megjelenítő színész megítélését, nemde?

Jelen esetben a külső és belső tulajdonságok egymásra gyakorolt igen nagy hatására gondolok.

Hiszen hogyan lehetséges, hogy valaki, aki még csak gyakorlatilag szimpatikus sem volt sokáig, egyszeriben nagyon is tetszetős lesz és tulajdonképpen ki sem tudjuk verni a fejünkből?

Szemléltetem saját példán.

Benedict Cumberbatch.
Egyáltalán nem tanúsítottam egészen eddig gyakorlatilag semmilyen érdeklődést iránta. Csúnya feje van, olyan furi, nem is értem, valakinek hogy tetszhet.
Erre most ugye elkezdtem nézni a Sherlockot. Of course I'm kinda in love with Sherlock. Nyilván. Hogy is lehetne, hogy nem? És amúgy is, ki nem? Ugyan már. Aki látta, az mind imádja, vagy valami gond lehet vele, ha nem. (Az most vajmi keveset számít, hogy mennyire shippelem a Johnlockot az első pillanattól kezdve..  :D )
És hirtelen, varázsütésre a drága Benedict mintha megszépült volna. Észrevettem, hogy nem is olyan vészes. Sőt, a szemeiért például kifejezetten oda vagyok. Cukin mosolyog, és egyenesen gyönyörű, amint Johnra néz.

Sookie-val megkonzultáltam felfedezésemet, és kiderült, hogy ez valószínűleg a normál emberek normál világában is valahogy így van. Ha megismersz valakit, aki nem kifejezetten szép, vagy akár határozottan csúnya, de jóban leszel vele, idővel meglátod a pozitívumait. Észreveszed, hogy milyen szép a mosolya, meg ilyenek. A barátait, akik kedvesek neki, az ember hajlamos ha nem is szebbnek látni, mint a többi ember, de szebbnek, mint ahogy régen látta.

Azt hiszem, ez eddig azért nem tűnt fel, mert nincsenek barátaim.
(És ezzel teljesen boldog vagyok, megjegyzem, habár nem ide tartozik. Amikor elkezd hiányozni, hogy emberekkel beszéljek, meg ilyenek, majd elkezdek aggódni is az ép eszem miatt. Azonban azt hiszem, amíg jól érzem magam azzal, hogy max két emberrel tartok csak kapcsolatot gyakorlatilag - igen, ez Sookie és S. Bár ritkán érintkezem, persze csak facebookon keresztül, B.F.S. Kisasszonnyal és Angellel, de ezek tényleg ritkák - addig nincs gond.
Sookie erre az okfejtésre csak annyit mondott, 'nem mondom, hogy nem vagy fura'. "Nem mondom, hogy a fáid meghaltak. De attól tartok, már nem élnek" mondta vala a nagyszerű Jane Austen, nagyon helyesen, és teljesen igaza volt.)



Egyébként, kedves olvasóm, meg kell jegyeznem, nagyon nehéz úgy írni egy kihívásra készülő HP-fandomos ficet, hogy közben fullon tele van a fejed Johnlock-kal.. :D

 

(Megjegyzem, imádom Irene Adlert. Ő az új példaképem.)