Tegnap befejeztem. Vége az Éhezők Viadalának.
De Katniss még mindig itt motoszkál a fejemben, nem hagy nyugodni. Olyannyira, hogy ma az ő fejével álmodtam. Persze ennek semmi jelentősége vagy értelme, mindössze azért osztom meg veled, kedves Olvasóm, mert tulajdonképpen vicces. Azt hiszem, Katniss nem az a mindenkinek bejövő hősnő. Bár ki tudja. Érdekes volt követni a gondolatait, ahogy alakultak az események.
Egyébként meg teljesen meghozta a kedvem a fonáshoz. Napok óta mindenféle fura csigákba fonom a hajam. Ami csak azért kellemetlen, mert a hajam fekete, és a pár vörös csík sem ér semmit, ugyanis a fonataim konkrétan láthatatlanok. (Pont olyan színű a hajam, mint Johannának a Futótűzben.)
Eyébként nem tudom, ki hogy van a végével, de szerintem aránylag erre lehetett számítani. És ha már az én csekély értelmi képességeim is rájöttek a végkifejletre, nem hiszem, hogy bárkinek is gondot okozna. De megjegyzem, ez engem cseppet sem zavart.
Összességében jó kis könyvek voltak. Nem nagyom tudtam letenni, olyannyira, hogy képtelen voltam bármi másra koncentrálni, amíg végig nem olvastam.
Most pedig, kis pihenő után, mialatt tanulok, és eldöntöm, hogy szeretném-e ha Katniss itt maradna a fejem vendéglátásában, elkezdem majd a Trónok harcát. Érdekes lesz, ebben biztos vagyok. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése