"Aki azt hiszi, hogy betör majd, az talán őrült."
Ah, milyen hipszteres egy Disney-betétdalt idézni kezdésként egy ilyen blogbejegyzéshez, nemde, kedves Olvasóm?
Tegnap volt szerencsém az egész délutánt kedvenc hipszternagyim, Sookie Seckshouse társaságában tölteni, minek eredménye a Véres csapda, egy Astoriás és egy Larás Starbucks bögre, meg a Dorian Gray arcképe kölcsönbe.
De nem erről akartam írni. Hanem arról a megállapításról, ami a Can you feel the love tonight énekelgetése alatt ötlött fel bennem. Ami pediglen az, miszerint nem létezik igaz szerelem. Merthogy, minél többet olvasok róla, annál kevésbé hiszek a létezésében. Minden könyv erre épül - vagy legalábbis mindben van. A filmeket nem említem, ott sokkal kevésbé átérezhető az egész (bár meg kell hagyni, a színészek külcsínye is nyom a latban). De vegyük például a Csillagainkban a hibát. Amiben egy csodálatos, gyönyörű és igaz szerelem figyelhető meg, de még ez sem tarthat örökké - mindegy, hogy a halál vagy az elhidegülés vet véget neki. Mert egyszerűen minden múlandó.
De térjünk vissza az eredetihez. Mert hogy szerintem rövid szerelem sincs, nemhogy emberöltőnyi. Mert mi a szerelem? Ugyan már..
Bár meglehet, csak azért nem tudom elképzelni, hogy ilyesmi létezzen, mert magam képtelen vagyok rá, feltételezem valami beteges genetikai mutáció miatt. És ez így van jól.
Mennyire más dolog zenét adni és kapni. Mert ha egy bizonyos személytől kapsz zenét, akkor az gyakorlatilag - ha nem is sok időre, de egy kicsit biztosan - a világot jelenti neked. S te pedig oly könnyedén dobálsz másoknak zenéket - és lehet, hogy akitől kapod, nem is gondolja tovább, csak annyira, mint ahogy te adsz össze-vissza. Különös dolgok ezek.
Merci pour le venin, azazhogy inkább azért, mert elolvastad ezt az összefüggéstelen és értelem híján tengődő blogbejegyzésemet, kedves Olvasóm.
Have A Nice Day (by Bon Jovi)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése