A viharos tengernél állva olyan szabadság s egyszersmind iszonyatos bezártságérzet üli meg a boszorkány lelkét, mint talán sehol máshol. Ahogy áll a szirten, alatta csapkodó hullámokkal, beteríti a vízpermet és csak figyeli a közelben lecsapó sirályt - érzi a sóillatban terjengő mágiát.
És most ömlenghetnék bekezdéseket, hogy ez milyen csodálatos ésatöbbi, de aki már átélte, annak nem kell tovább magyaráznom - aki pedig még nem, annak hiába magyaráznám.
Sajnos technikai problémák miatt csak egy guglis képre futja, de pillanatnyilag úgy vélem, megteszi.
Jó lenne látni a saját fotókat is! Biztos nagyon szép látvány volt!
VálaszTörlésEmlített technikai problémák megoldódása után (azaz ha megtalálom a koliban a megfelelő madzagot), készséggel pakolom majd fel a csodálatos, olajfestmény-minőségű tájképeimet :D
VálaszTörlés