Nos, igen, egy héten belül harmadszorra olvasom a Csillagainkban a hibát. Először elolvastam ugye szombat-vasárnap, aztán hétfőtől csütörtökig felolvastam a szobatársamnak (mert attól függetlenül, hogy mindenkinek meg kellene ismernie, nem adom ki a kezemből), és most megint elölről kezdtem. Olyan szép dolgok vannak benne, hogy hajlandó vagyok huzamosabb időkre megfeledkezni arról, hogy ez márpedig egy nyomasztó, depresszív, rákos könyv. Mert egyik ámulatból esek a másikba, egyik viccből a másik nagy gondolatba és aztán újra.. Olyan hullámvasút ez, amely csak felfelé visz.
Felcetliztem. A legkedvencebb részeket kimásoltam. Mindenhova viszem magammal.
Ééés megnéztem a trailert (júniusban lesz kész a film ha minden igaz). Csodálatos. Tényleg. Legalábbis nekem tetszett.
És ne feledkezzünk meg a borító cuki dombornyomott csillagairól sem. Meg arról, hogy milyen jó érzés, mikor nem kell várni arra, hogy a kedvenc részemhez érjek, mert tulajdonképpen az egész egy
kedvenc rész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése