Mert minden fokozatos. Fokozatosan válik az ember valamilyenné, fokozatosan nyílik ki a rózsa, fokozatosan írunk meg egy könyvet, fokozatosan döntünk el valamit és fokozatosan nyugszunk bele az elkerülhetetlenbe.
Lassan, apránként történnek a nagy változások.
Emlékszem az ilyenekre saját kis nyomorult életemből. Amikor goth lettem. Hogy először csak a ruhák, a külső. Aztán egyszercsak, pár hónap múlva azon kaptam magam, hogy a gondolkodásom is megváltozott. Olyan lassan, hogy még én sem vettem észre.
Aztán, amikor a boszorkányság útjára léptem. Előbb idegen volt, furcsa, és csak távolról szimpatizáltam vele. Aztán addig ástam magam a témában, míg már nem volt többé kérdés, én mit akarok.
Csak jöttek ezek a dolgok, de sosem hirtelen. Olyan lassan és alattomosan, hogy fel sem tűnt, de annál biztosabb és szilárdabb lábakon állnak, azt hiszem. Mert a hirtelenkedés hamar el is lobban.
Meg volt még egy ilyen dolog, amit nem kívánok kinyilvánítani, elég ha a bizonyos B.F.S. kisasszony meg én tudunk róla. Csupán szeretném megemlíteni, mint ezekhez mérhető változást.
A lényeg, hogy a virág sem egyszerre nyílik ki, és a fontos dolgokhoz idő kell. Idő kell nekik, amíg kiforrnak, kialakulnak, csiszolódnak, és végül beleágyazódnak a lélek kristályaiba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése