És mindenféle fura hipszterzenét hallgatva arra gondolok, hová fajult a világ. Meddig mehetnek még az emberek egy szakadék felé, meddig találhatnak ki ocsmányabb és ocsmányabb szövegeket és dallamokat? Meddig húzhatják ki a határokat? Mintha csak egymást akarnák túllicitálni. Ki tud undorítóbban fogalmazni? Meddig lehet ezt még csinálni?
És ilyenkor arra gondolok, a világnak szüksége lenne több szépségre. Több versre és dalra és mindenre, amit maga alkothat meg.
Mert hová lesz minden, ha már senkinek sem jut eszébe szép verset írni? Ha senki sem akar majd elbűvölni egy dalszöveggel?
Nemtudom, de nem tetszik a világ, kedves Olvasóm.
Ennek kapcsán egyébként (ne kérdezd, hogy hogy) pedig az jutott eszembe, hogy milyen furán viszonyulok a kapcsolataimhoz. Úgy értem, én mindig is romantikus voltam, de aztán belekóstoltam az emberekbe és megundorodtam. El akartam vonulni egy elefántcsont toronyba, ahogy a parnasszisták tették. Abszintba akartam fojtani a gondolataimat, mint a franciák. A halálba és szenvedésbe akartam ültetni minden szépséget, mint a régi romantikusok. Mert tudom, hogy art never comes from happines, és nekem fontos az a fura lélek, ami művésznek nevezi magát és a részem talán.
Mert elegem volt az emberekből, semmi tisztelnivalót nem találtam már bennük.
De most mintha megint elölről kezdhetném, mintha S létezése új utakat nyitna. Talán megint el kéne kezdenem bízni az emberiségben? Talán mégsincs veszve minden? S miközben az eszemmel tudom, hogy úgysem lesz semmi, ez egy pillanatig sem tartja fel a szívemet, hogy szárnyaljon és képzelegjen és reménykedjen. Mert habár az eszem már most lemondhat S-ről, a szívem még sokáig nem fog.
És talán le kéne rendezni ezt az egészet, hogy kiderüljön. Hogy megtudjam, érdemes-e. Vagy eleve halálra van ítélve ez a kapcsolat? De félek. Mert talán jobb a bizonytalanság, mint a biztos rossz. Persze, tudom, hogy ez butaság és nem így van, de attól még... Attól még szükségem van rá.
Hát te, kedves Olvasóm, mit gondolsz? Megkérdezzem kerek perec? Vagy csak várjak ki, míg bele nem őrülök? S ha már úgyis bolond vagyok, mit árthatna még egy kicsi, nem igaz?
Miért adod fel S-t egyből? Ejnye. Légy egy kicsit kitartóbb. :)
VálaszTörlésNem adom fel, de talán be kell látnom, hogy nem sok esély van rá, hogy viszonozzon bizonyos dolgokat. Mert az ember egy ilyentől cseppet meg tud lepődni, nemde? Bár meg kell hagyni, múltbeli tapasztalatok alapján megeshet bármi.
VálaszTörlésÉs a remény hal meg utoljára.