Ilyen-olyan femslash-ek

Uhm, hát igen. Vannak hullámhegyek és hullámvölgyek. Van, hogy az ember meg akar halni. És van, hogy csak a halál akar élni. De bárhogy is, megesnek a túlzások. És ezt most alig merem leírni, mert félek, ha megteszem, megint belezuhanok a tegnapi kilátástalanságomba, és megint nem akarok semmit, és megint eltakarja a Holdamat a reménytelenség.
De talán mégsem szabadna ilyen tragikusan felfognom a helyzetet.

És jegyezd meg, kedves Olvasóm, néha igenis szükség van egy barátra, aki felráz a kábulatból, elhessegeti a ködöt és megmutatja, hogy az árnyékból is van kilátás és a dolgok nem szűnnek meg csak azért, mert nem látom őket.

Néha csak az kell, hogy valaki kívülről lássa a haldoklásunkat és rávilágítson arra, hogy nem feltétlenül csak a magunk által kreált verziója létezik a világnak.




~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~




Egyébként, kedves Olvasóm, épp most olvastam egy olyan nagyon aranyos kis femslash-t, amiről megjegyzem egyből a saját nyomorult helyzetem jutott eszembe, de nem lényeg. :D  Merengőn fent van, Eperízű lány a címe. Hát, nekem tetszett. Bár nem tudom, hogy ezt mégis minek teszem itt közzé  XD

(És mindig az jut eszembe az ilyen sztorikról, hogy bár a valóságban is ilyen szép lenne a happy end. Vagy egyáltalán lenne.)



Oh, tényleg. Az én femslash-em is fent van már Merengőn!  :D  Bizony, végre befejeztem. Bár lehet, hogy ezt meg már posztoltam, mert egy ideje már felraktam... Namindegy. A lényeg, hogy vacak lett  :D

De nem annyira, mint az első rendes, befejezett ficem, amit pár hónapja olvastam vissza. Siralmas volt  :D  Ugyanakkor megnyugtat a tudat, hogy ezek szerint fejlődtem talán annyit, hogy már észre tudom venni a hibáit. Ez azért jó érzés.
(Egyébiránt Mirrorscape a címe, és az MCR fórumon érhető el, feltéve, hogy regisztrálva vagy)